Szent Márton és Szombathely

Szülővárosa már a középkor óta őrzi kultuszát, ápolja a hozzá fűződő hagyományokat. A rendszerváltást követően újra felértékelődött a Szent Mártoni örökség, amelyre Szombathely városa méltán lehet büszke az egész világ előtt.

Már a lovagkor is teljesen magáénak érezte a szent működését, hiszen katona volt. Szent István zászlóira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária mellett Márton lett az ország társpatrónusa, a Szombathelyi Egyházmegye első püspöke őt választotta egyházmegyéje védőszentjévé. Egyértelmű, hogy az a város, ahol az Európa-szerte ismert szent született, mindig is kitüntető figyelmet szentelt e történetnek.

A város Fő terén, az egykori piactéren állt a középkori várostorony, amelynek toronysisakját előbb Szent Márton festett képe, majd a torony 1837-es lebontásáig bádogból készült alakja díszítette.

A szombathelyi székesegyház északi szárnyában látható Maulbertsch „Csodatévő Szent Márton” című alkotása, és ugyancsak itt található Tóth István szobrászművész által készített herma, amelyben az 1913-ban Tours-ból kapott ereklyék kerültek elhelyezésre.

A legnagyobb figyelem természetesen Márton születésének helyszínére, a Szent Márton-templomra összpontosul. A templom, a hozzá kapcsolódó egykori domonkos kolostor és a mögöttük található ókori eredetű temető már a római kor óta használt temetkezési és kultuszhely voltak. Többek közt itt helyezték örök nyugalomra Siscia egykori püspökét, a Savariában mártírhalált halt Szent Kvirint. A legenda szerint az egykori ház fölé, amelyben Márton született templomot emeltek, amely azóta több átépítési perióduson esett át. A szomszédos domonkos kolostorban került kialakításra a püspök életét és korát bemutató Szent Márton Látogatóközpont, amely a zarándokok és turisták egyik kedvelt célpontja. A templom előtt látható Rumi Rajki István „Szent Márton kútja” című alkotás, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a hazatért Szent Márton az ott található kút vízével megkeresztelte édesanyját.